Halk tavaszi hangok

*

Megéledsz

– részlet –

egy felém hajló

fénysugárhoz simulok

megidézett sziluetted

körberajzolom

mint aranyló búzaszem – hullsz elém,

megéledsz szívemen;

oltárcsend ünnepel

fénytörés villan szembogaradon

a ragyogástól

a lélegzet eláll…

*

Ragyogás

Mint jegenyesoron a napmeleg,

minden tavasz új reményt teremt.

Árad a fény a fáradt arcokon,

és lebegünk a valóság felett.

Míg ringatóznak ősi dallamok,

a színek, fények pompája ragyog.

Ha átölel a csönd, a lelkeken

már új világra nyílnak ablakok.

*

Hódolat a tavasznak

Valami készül: zeng az ég,

éled a földön fű, virág,

dalol a rigó és a csíz,

reményre virrad a világ.

Micsoda kórus, mennyi fény!

Naptól részegült kis bogár

moccan a fűben, s már szalad,

április szele fújdogál.

Parányi élet minden rügy;

ághegyen ébredő lélek,

harmatos tavasz-hajnalon

újjászületést remélnek.

Bolond április, tavaszom!

Ébreszd fel alvó örömöm!

Már lombosodnak mind a fák;

lélegzetüket köszönöm!

*

Hamvaiból éled

Már fény töri át szobám ablakát,

minden hajnalt megszépít, megáld.

Pirkadatkor végre felderül

bánat-szürke álomból a csönd.

Otthonom sem puszta ház csupán,

tűnik a sok, sötét látomás.

Közel hajol hozzám a végtelen,

könnyeimen fényemlék terem.

Az égen szürke felhők foszlanak

– fényes szárnyú főnixmadarak –

feltámadnak halott hamvakon,

tűzhalálból, arany lángolással

*

Lennék fa lombja

– tanka-hangulatban –

ha szirmairól

hűvös harmatkönnyet is

áldozna lágyan

ám a fűre simulva

hervadna el a virág

és fészke után

ha fecske sírna árván

lennék fa lombja

hívnám és befogadnám

fodrozó levél alá

s reszkető fényben

a felhőkhöz bújó nap

ránk mosolyogna

hullhatna hűvös zápor

szivárvány-sátor óvna

ha lenne egy dal

melynek dallama hosszan

lágyan altatna

halkan hajolna fölém

újra a hajnal veled

 *

Éteri dallam

Hallod az éteri hangot?

mennyei dallamok zúgnak,

harsog az éji karének,

táncoló árny araszolgat.

Lejteni hívnak a fények,

lesni az éj ragyogását,

hallani angyali kórust,

várni a hajnali áldást.

Bársony a hold takarója

őrzi a csillagok álmát,

fénymosolyukra felébred

édeni, szerelmes ábránd.

Halkul az éjjeli koncert,

vége a tücsökzenének,

pirkad a harmatos égbolt,

szivárvány feszül a szélnek.

*Palindróma: Weöres S. Bóbita

c versének hangulatára

(Visszafelé is olvashatók, értelmezhetők

és énekelhetők a sorok :)