Megéledsz
–
részlet –
egy felém hajló
fénysugárhoz simulok
megidézett sziluetted
körberajzolom
mint aranyló búzaszem – hullsz elém,
megéledsz szívemen;
oltárcsend ünnepel
fénytörés villan szembogaradon
a ragyogástól
a lélegzet eláll…
*
Ragyogás
Mint jegenyesoron a napmeleg,
minden tavasz új reményt teremt.
Árad a fény a fáradt arcokon,
és lebegünk a valóság felett.
Míg ringatóznak ősi dallamok,
a színek, fények pompája ragyog.
Ha átölel a csönd, a lelkeken
már új világra nyílnak ablakok.
*
Hódolat a tavasznak
Valami készül: zeng az ég,
éled a földön fű, virág,
dalol a rigó és a csíz,
reményre virrad a világ.
Micsoda kórus, mennyi fény!
Naptól részegült kis bogár
moccan a fűben, s már szalad,
április szele fújdogál.
Parányi élet minden rügy;
ághegyen ébredő lélek,
harmatos tavasz-hajnalon
újjászületést remélnek.
Bolond április, tavaszom!
Ébreszd fel alvó örömöm!
Már lombosodnak mind a fák;
lélegzetüket köszönöm!
*
Hamvaiból éled
Már fény töri át szobám ablakát,
minden hajnalt megszépít, megáld.
Pirkadatkor végre felderül
bánat-szürke álomból a csönd.
Otthonom sem puszta ház csupán,
tűnik a sok, sötét látomás.
Közel hajol hozzám a végtelen,
könnyeimen fényemlék terem.
Az égen szürke felhők foszlanak
– fényes szárnyú főnixmadarak –
feltámadnak halott hamvakon,
tűzhalálból, arany lángolással
*
Lennék fa lombja
–
tanka-hangulatban –
ha szirmairól
hűvös harmatkönnyet is
áldozna lágyan
ám a fűre simulva
hervadna el a virág
és fészke után
ha fecske sírna árván
lennék fa lombja
hívnám és befogadnám
fodrozó levél alá
s reszkető fényben
a felhőkhöz bújó nap
ránk mosolyogna
hullhatna hűvös zápor
szivárvány-sátor óvna
ha lenne egy dal
melynek dallama hosszan
lágyan altatna
halkan hajolna fölém
újra a hajnal veled
Éteri dallam
Hallod az éteri hangot?
mennyei dallamok zúgnak,
harsog az éji karének,
táncoló árny araszolgat.
Lejteni hívnak a fények,
lesni az éj ragyogását,
hallani angyali kórust,
várni a hajnali áldást.
Bársony a hold takarója
őrzi a csillagok álmát,
fénymosolyukra felébred
édeni, szerelmes ábránd.
Halkul az éjjeli koncert,
vége a tücsökzenének,
pirkad a harmatos égbolt,
szivárvány feszül a szélnek.
*Palindróma:
Weöres S. Bóbita
c
versének hangulatára
(Visszafelé
is olvashatók, értelmezhetők
és
énekelhetők a sorok :)
