Gősi Vali Halkuló hiány című kötetéről ír a Győri szalon:
http://www.gyoriszalon.hu/?kat=kultura&t=2012/GosiVali.html&id=4035
"Gősi Vali verseiben hangok, álomképek, villanások, gyertyalángok, fájó hajnalok, csillagok, hajnaltündérek, évszakok vannak, szülők, akik magukban hordozzák a halált, de magukban hordozzák a világmindenség képét is. Az összeállítás igazolja a hátsó borítóra tett vallomás-sorokat, miszerint a szerző újra élni tanul: „megélni örömöt és bánatot, mosolyt és könnyeket, magasságot és mélységeket”; lélekúton jár,"
...
Át- meg átérzem Gősi Vali érzéseit, szédületét, látomásait és hangulatait, táguló szemmel forgatom a kötetet. Azt nem tudom, az irodalmi közvélemény hova sorozza majd, csak az biztos, otthonosan lehet tájékozódni ebben a versvilágban, amelyből kihallható a szerző szívdobogása, s mindig adódnak olyan pillanatok, amelyben ott vannak a szépségek, arányok és összefüggések, töprengések és kérdések, megerősítve a prózai vallomást: „A vers ritmusa számomra a lét dallama – a boldogság, és a fájdalom muzsikája. Nekem a vers a lelkem is.”
Ajánlom azoknak a könyvet, akik egy igaz szívet szeretni tudnak."
T. J.
Nagyon szépet és igazat írtak a Műveidről!
VálaszTörlésKöszönöm, Juditkám. Örülök, ha így érzed. Ajándék nekem minden visszajelzés - a tiéd is.
VálaszTörlés