akár a Föld hátán
ütemre forgó évszakok
homokszem-létű ember
− gyermek anya és nő is −
úgy vagyok
voltam bár
májusra ébredő
szivárvány- létcsoda,
lettem
forduló idővel
ostoba
− perzselő nyári láz után
vacogó faágtól
titokban jajongva búcsúzó
− haldokló falevél
lapuló hant alatt
rég halott madarak
kísértetdala volt
könnyű altatóm
mozdultam kő alól
- didergőn kibújó hóvirág
hajoltam előre-hátra
süvítő szél dalára
− vajúdón táncoló barkaág
legyek a fény
egy csillag mosolya
halálon túl is
örök anya
Lénárdos haiku
VálaszTörlésSzemednek vágyát nem tudod elrejteni.
A fényt tükrözi. Áthatol minden
akadályon, hiszen a lelked rezgeti.
Szeretettel Lénárd József
Köszönöm, Drága Jóska :)
TörlésDrága Valika!
VálaszTörlésEgy verset írtam, ha szabad így nevezni rímekbe foglalt gondolataimat, mert az anyák bizony sírnak. Tudják ezt az angyalok, és rendelnek mellénk zsebkendős segítőket...
A fájdalom fokai
Fájdalmad mély ketrecéből
kitörnöd nem kell, őrizd a fiad,
gyászold míg élsz,
emléke maradt karodban
minden vigasz.
Dorombolt benne a szeretet
mutatja áldozat élte,
megtelt vele a szív,
kiömlött s vitte a mélybe.
A halál soha nem szép,
támadó orv, cseles és gaz,
azt kérte ki, akinek lénye
szépen ívelt és igaz.
Hogy fáj neked tudom,
az anyák ösztönből érzik,
és azoknak szíve is vérzik
kik élve temetik fiaikat.
szeretettel ölellek, Éva
Köszönöm szépen! Szívszorítóan is szép, és igaz...
VálaszTörlés