Ülj mellém ma is

A család misztériuma

(naplójegyzet)

Talán elnézi a Kedves Olvasó, hogy kis kitérővel indítom a mai gondolatokat. Érdemes elidőzni e különleges szó jelentésénél:

„A misztérium szó jelentése titok, rejtély (különösen hittitok). A szó eredete bizonytalan. Egyesek a latin ministerium, mások a görög müsztérion szóból származtatják. A szót, az újlatin nyelvet beszélő népek használták a középkorban, társítva a vallásos színjátékok megnevezésére. A magyar nyelvben megfelelője a misztériumjáték vagy misztériumdráma.

A misztériumjáték az angol és francia területeken alakult ki a liturgikus drámákból.”

(Forrás: Wikipédia)

Szép lejtése, titokzatos, talán kissé fennkölt hangulata van a szónak. Az ember, és a család jutott eszembe róla. Az, hogy milyen igazuk volt, és van ma is az idézett íróknak, gondolkodóknak, akik hasonlóan vélekedtek a társadalom legkisebb  egységéről, a családról, mint én.

 „Aki nem anyai szív mellett nőtt fel, aki nem a feleség szíve melege mellett éli az életét, aki a maga szívére nem ölelhet gyermeket, aki nem halna meg senkiért, hogy megmentse, az olyan ember élete nem teljes. Mintha olyan országban élne, amelynek nincsen Napja.”

*

„A teljes élet a családos élet: a fészek. Akinek nincs családja, csak fél életet él: mindholtáig hiányzik neki valami.”

(Gárdonyi Géza)

Az emberlét igazi értékeit elsősorban a családi minták – anya, apa, nagyszülők, testvérek, rokonok által ránk hagyott szellemi örökség – viselkedésformák, hagyományok, kultúrák mutatják meg. Vannak persze olyan minták is, amelyeket nem volna szabad követnünk. Ezek felismerése és a döntés, hogy saját, későbbi életünkbe mit viszünk át közülük, és mit nem, az talán bölcsességünk legszebb gyümölcs – fontos életfeladat.

„Azok a családi hagyományok, amelyek gátolják a szeretet, a megértés és a boldogulás képességét, hamis hagyományok, ugyanis akadályozzák a fejlődésre való képességedet. Ha meghaladod örökséged korlátozó aspektusait, az fokozni fogja képességedet a lehetőségeid megvalósítására. Az a helyzet, hogy minden korlátozó családi hiedelem befolyásolja az egyén önbecsülését. Ez nagyon lényeges információ, mert számos különböző hamis viselkedés mélyén alacsony önbecsülés rejlik. Döntő fontosságú, hogy feltárjunk minden olyan tanítást, amely rombolhatja önérzetedet. Tartsd észben, hogy minden olyan információ, tanítás, hagyomány, érték vagy kivetítés illúzió, amelyik arra vezet, hogy ne szeresd - vagy gyűlöld - magadat.”

(Rebecca Linder Hintze)

Aki tehát a családban nem kap pozitív mintát arról, hogy miként lehet a szeretetet adni és elfogadni úgy, hogy idővel engedje, sőt, segítse a többieket saját úton járni, az nem csupán saját életében küszködik majd ezek hiányától, vagy éppen túltengésétől, hanem hibák kódolódnak gyermekeibe is. A vége az lehet, ami sajnos, jellemző sok mai családra: gyakran széthullik – szétzuhan. Tapasztalható, hogy sok esetben a család csupán érdekközösség, de a misztériumhoz az is kevés, ha ennél valamivel több – érzelmi közösség. Ez is lehet ártó, nem elengedő, inkább erőszakosan szorító (érzelmi) béklyó, amely tragédiák, gyötrelmek helyszíne.
„Életed első felét a szüleid teszik tönkre (...), a második felét a gyerekeid.” − olvasom Tony Parsons gondolatait egyetértően. Pedig milyen egyszerűnek tűnik

„Anyám szájából édes volt az étel,

apám szájából szép volt az igaz.”

Számomra e szép József Attila-idézet mindent elmond, amit követni érdemes.

Visszatekintve, engem a családom megóvott, védelmet, biztonságot, szeretetet nyújtott.

Családomban ösztönösen törekszem erre én is, és talán valamennyien. Több-kevesebb sikerrel persze, hiszen voltak családi diszharmóniák, azokat is megéltük, és aki okult ezekből, talán nem másolja a hibákat, nem ülteti át saját, önálló életébe, amikor már ő is családot alapított.

A családban meghittségre, békességre, nyugalomra vágyunk. Azt hiszem, az anyák legfontosabb feladata mindezek megteremtése, az apák dolga pedig őrködni ezek felett: biztonságot teremteni, megóvni. Az ilyen családban mindenki kiegyensúlyozott, erős, önálló egyéniséggé válhat, aki – ha végül mégis magára marad – képes megállni a helyét egyedül is.

A jó család egyúttal megengedő, elengedő is, és mindenképpen elfogadó. Hagyja, és segíti, hogy szabadon dönts, ha már megértél erre, és beléd kódolódott a rend, a felelősségtudat – megtanultál élni másokért, a közösségért is.

Enélkül semmiféle közösség nem képes életben maradni.

„Boldog az a közösség, ahol a bölcs anya és apa  látja, mi az, ami a családtagok javára szolgál, és mindent megtesz azért, hogy mindenki teljesíthesse saját élettervét is.”

(Müller Péter)

Hálás vagyok szüleimnek, hogy a családot misztériumként élhetem meg ma is.

„nem hallgattam hízelgő szavakra,

de anyám szava gyógyír volt nekem”

(anyám szava)

„Emlékszem apám szép mosolyára,
ahogy esténként vártuk vacsorára”

(apám mosolya)