A legmélyebb sorstragédiának, a gyermekem elvesztésének feldolgozhatatlan, szükségszerű, szinte véget nem érő magányában az éjszakai töprengések élet és halál kérdésein, vagy valami különös kegyelemből adódó késztetésre történhetett, hogy e szenvedés idővel − észrevétlenül − tollat rejtett a kezembe: írjak a titokzatos taburól, a megrendítő gyászról, majd a túlélésről, botladozásaimról a lélek rejtelmeiben.
Lélekúton
járok, hallgatva a különös késztetésre, és írok e benső utazás fájdalomból
fakadó létélményeiről, de a bizonyságról is − mert megtapasztaltam − hogy van
remény a gyászoló anya számára is.
A
fásult bénultság, a túlélés vágya és kapaszkodás, majd megint földre zuhanás,
és újra a fény felé fordulás ismétlődő stációit megélve születtek a verseim a
lét - nemlét kérdéseiről, de a vágyott örök körforgás − test és lélek, az ember
és a természet újjászületésének − hitében és reményével.
Útközben
újra élni tanulok: megélni örömöt és bánatot, mosolyt és könnyeket, magasságot
és mélységeket. Keresem az igazságot, csodálom a hó és a fény tisztaságát, az
élet és a halál megfejthetetlen titkait − a sírás és a csönd körforgásának
misztériumában.
A
vers ritmusa számomra a lét dallama − a boldogság, és a fájdalom muzsikája.
Nekem a vers a lelkem is.
Gősi
Vali
***
Gősi Vali költő, első verseskötete, a Halkuló hiány, archaikus lélektudat, hiteles, koncentrált létélmény. Mondhatni
életmű. Versciklusai: a „Csillagfiú”, „Égi üzenet”, „Lélekúton”,
„Hangulatok”, „Halkuló hiány” - szellemi kisugárzásában Kaffka
Margit verseire asszociál, - ugyanakkor megőrzi saját költészetének
személyességét és egyediségét.
Az átlényegülés szenvedélye,
auditív belső kisugárzás, könnyedsége és játékossága, majd katarzis élménye
elementáris erővel hat az olvasóra. Individualitása, verseinek igényessége,
törekvése a transzcendens irány felé egyszerre hat vizuálisan és érzelmileg.
Mindezt fokozza nyelvi kifejezéseinek tudatossága, esztétikuma, belső
élményvilágának színes, szabadon áramló képhasználata, eredetisége.
Könyves Tóth Enikő
